|
Nagy a világ, vagy mégsem?
2010. november elején jöttem a NUGA BEST szalonba érdeklodni, hogy tudnak-e segíteni a problémáimon. Azóta ide járok. Érdeklodésemre elmondták, hogy a készüléket Dél Koreában gyártják. Koreáról jutott eszembe egy kedves kapcsolatom.
1952-ot írtunk. Egy fovárosi kórház belgyógyászatán kezeltek gyomorpanasz miatt. Koreában ekkor dúlt a háború. Nemzetközi egyezmény alapján a mi országunk is fogadott háborúban sérült betegeket. Így került a mi kórtermünkbe egy 18 éves koreai gerincsérült leány. Én 19 éves voltam. Arankának neveztük, mert a keresztneve magyarra fordítva aranyat jelentett. Aranka nagyon lelki beteg volt, távol a családjától, idegen országban. Mi barátok lettünk, segítettem neki mozgásában, tisztálkodásában, mosásban, tisztálkodásban és foleg a magyar nyelvben. Belgyógyászati vizsgálatai után egy fovárosi sebészetre került, ahol megoperálták. Én közben munkaképes lettem, de hetente 2-szer meglátogattam, süteményt vittem neki, azt nagyon szerette. Mindig nagyon örült nekem. Pár hét után kaptam tole egy levelet, amiben közölte, hogy szanatóriumba viszik vidékre, de nem tudta megírni, hogy hova. Nagyon szomorú volt, hogy többet nem találkozhatunk. Én érdeklodtem a sebészeten, hogy hová, melyik szanatóriumba vitték, de azt a választ kaptam, hogy külföldi állampolgárságú beteg címét nem adhatják meg. Soha többet nem hallottam róla. Így ért véget a mi találkozásunk. Remélem meggyógyult és hazatérhetett a családjához. Visszaidézve az emlékeimet a SORS kezét érzem abban, hogy most 78 évesen én a Dél-Koreában kifejlesztett készülékekkel gyógyíttathatom magam, szintén gerinc problémám miatt. Talán nem véletlen. Ez az én Koreával kapcsolatos kedves emlékem. Remélem Aranka meggyógyult és él.
Köszönöm, hogy készülékei által javíthatom az egészségemet és kellemesebbé tehetem idoskoromat.
Fakó Imréné Marika
2011.02.09
|
